Delinda
szélvihar formájában próbált lecsapni a betolakodóra.
Kalmúr
ellenállt, talpaiból kicsiny, majd egyre erősödő gyökérzet vert utat a
kövezett talajra. Delinda hiába fújt a tájfun erejével, Kalmúr szilárdan
tartotta magát a gyökereknek köszönhetően, amelyek a végén még
legalább egy méter mélyen lehatoltak a felszín alá. Ekkor
Belt támadta a trón őrzőjét, letekeredett Delinda karcsú derekáról
majd sziszegve mart bele Kalmúr csuklójába. Hiába próbálta az lerázni
magáról, a kígyó csak nem akart a földre hullani.
Kalmúr a derekánál
fogva hajlongott, körözött, miközben Delinda szele belekapott a derékig
érő, sötét hajába. A fürtjei fekete szalagként örvénylettek körülötte,
miközben a vihar egyre csak tombolt. Delinda szakadatlan fújt, és Kalmúr
idejét látta annak, hogy végre megvívjon Belttel.
Delinda termében, nem maradt egyetlen éppen maradt rész sem. Pokollá változtatta a harc, amit hárman vívtak. A
teremnek helyet adó barlangnak, amely London városa alatt feküdt,
megrepedtek a falai, mállott, öklömnyi szikladarabok, szakadtak ki
belőle. Pedig több ezer éve állt masszívan és kikezdhetetlenül. Ám most
bármelyik pillanatban rájuk szakadhatott az egész, betemetve és
megfojtva őket. Nem mintha bármelyiküket is érdekelte volna. Delinda
szeszélyes szélvészként süvöltött szakadatlan, karcsú teste megnyúlt, a
hosszú, sötét haja az arcába csapódott. Szépségénél csak a gonoszsága
volt nagyobb, ezért rettegett tőle az egész vámpír faj. |
