Ott állt előttem. Magas volt, több mint száznyolcvan centi, csupa izom, macsó állat. A haja tüsi, fekete zselézett, a szeme hideg kék, az arcéle kemény. A fekete farmer ráfeszült az izmos fenekére, a bőrkabát alól az izompólóba bújtatott mellkasa domborodott. Annyira kívántam, hogy kinyílt a szám, és csak földbe gyökerezve bámultam.

Még most is merevedésem támad, ha csak eszembe jut az a délután.

-Mi van öcskös jelmezbálba készülsz?- kérdezte vigyorogva az össze tökéletes fogát megmutatva.

Ilyen pechem csak nekem lehetett, hogy nyitva felejtsem az ajtót és meglepjenek! Nem akármilyen helyzetben talált rám a bátyám barátja, Miki. Ugyanis egy kis kötényen kívül nem viseltem semmi mást! Egy szál farokban táncoltam a nappali közepén egy söprűvel a lábam között, akár egy boszorkány!

Elolvasom