Nyitólap RSS

Szombat, 2024-05-18, 8:06 PM

Blog

Nyitólap » 2012 » Január » 19 » Michael és Nick- az első részből részletek

---

11:28 PM Michael és Nick- az első részből részletek

Sok új olvasóm is van, közülük olyanok is akik nem tudják, hogy ismerkedett meg a Szerelmes démon Michael és Nick párosa, az Angyalharcosok 1.- ben.Sőt, sokan azt sem tudjátok, hogy az ő történetük az Angyal-harcosok 2.-Tűzember, amit itt az oldalon is elolvashattok.Nos, azoknak akik nem olvasták a legelső részt, csináltam egy kivonatot. Itt ismerjük meg először Michaelt: Na, igen Michael. Az egyetlen fekete hajú férfi kilógott a sorból, már csak azért is, mert az öccse. Nem hordott farmert, se bőrcuccokat, inkább ötszáz évvel ezelőtti divat szerint öltözködött. Illett hozzá. Most is pont, úgy nézett ki, mint egy kalóz. Fekete csizma és szűk nadrág, fehér fodros ing, csak tudná, hol gyártanak még ilyeneket. Valószínűleg csináltatja. Arca gyönyörű, férfias, arisztokratikusan jóképű. Szinte mindennap csinált valami galibát, állandóan külön utakat járt. Nyughatatlansága, forróvérűvé és lázadóvá tette, elég sokszor támadt köztük nézeteltérés. Egy beszélgetés Zachary és Michael között: Michael nem tudta pontosan hova is igyekszik, de a lábai tudták a helyes utat, mintha be lettek volna programozva. Mint mindig, ha bántotta valami, Zachary szobája felé vette az irányt, az ő társasága általában megnyugtatta. Pontosabban az, hogy nem kérdezett semmit, soha. Csendesen megvárta, amíg Michael elmondta mi bántja. Nagyon jól tudott hallgatni. Halkan kopogott aztán benyitott. Zacharyt nem találta a szobában, de a fürdőből kihallatszó vízcsobogás hangjából tudta, hogy zuhanyozik. Szinte látta maga előtt a doki széles hátát, ahogy végig folyik rajta a szappanhabos víz. Hanyagul levetette magát a hatalmas ágyba, az egyik szürke díszpárnát a feje alá gyűrve. Zachary egy frottír törölközőt húzogatott a hátán, amikor kilépett. A vízcseppek gyémántként csillantak meg széles hátán és fenekén. Nem lepődött meg, már várta Michaelt. Michael testét elöntötte a forróság, amit persze nem a látvány okozott. Nem, csak azért se! Sosem akart a dokira úgy gondolni. Nem úgy, mint valaki másra. Acélszürke szemére, mosolygó arcára, gyönyörű testére. Istenem, már szinte rögeszméjévé vált a férfi. Rögeszmésen kívánja. A harcostársa, micsoda szégyen! Nap, mint nap látnia kell, el kell mellette mennie, hallgatnia kell a hangját, nézni, ahogy eszik. Kínszenvedés. Nem érhet hozzá, nem simogathatja meg. Gyönyörű edzés közben is, amikor testén megfeszülnek azok a csodálatos izmok. Amikor például püföli a homokzsákokat. Egy ideig bámulta, de mostanra inkább elkerüli az edzőtermet, ha ő is ott van. Jobb így. Az érzelem és vágy nagyon úgy néz ki egyoldalú. Hála istennek, nem akarná őt elrontani. Csak remélni meri, hogy az idő majd segít, addig talán senki nem veszi észre a dolgot. Főleg nem Ő. - Szóval, akarsz róla beszélni? - Nézett rá a doki, azzal a jóképű arcával. - Inkább nem, tudod, csak nem akartam most egyedül lenni. - Rendben, de szerintem Bhays csak félt téged. Lehet, hogy igaza van. Szerintem is jobban vigyázhatnál magadra. Mi a büntetés? - kérdezte, miután belebujt fehér bokszer alsójába. - Leon az egész államon végigrugdos, ha megtudja, vagy akár ki is zárhat. Szép kis megállapítások. Egy igazi jövőkép, most igazán jól fog aludni. Nick ilyen volt... Nicky Ferguson huszonnégy órás megfigyelés alatt tartotta Elena házát. Követte barátnője lakásáig. Álcázás gyanánt, ismerőse öreg Fordjában ült, kénytelen volt kölcsönkérni. Elena egyből kiszúrná a szolgálati autót és az övét is ismeri. Jó párszor hazafuvarozta már. Azon bosszankodott, miért keményedett meg ennyire a hús a hamburgerben. Alig pár órája vásárolta, még jó, hogy mást is vett, egy egész kosárnyi élelmiszert, sose lehet tudni meddig, kell itt kuksolnia. Kár, hogy a kávé már rég kihűlt. Végtagjai már teljesen elgémberedtek, úgy érezte magát, mint akit zsugorfóliába csomagoltak. Estére már majdnem elnyomta az álom, amikor Elena és a barátnője váratlanul elhagyta a lakást. Ahogy elindultak, észrevétlenül a nyomukba eredt, biztos, ami biztos. Különben is szereti nézni Elenát, olyan gyönyörű. *** Nick nem ijedt meg a saját árnyékától, de pályafutása tizennégy évében még nem találkozott ilyen figurával. Ez aztán a termetes fickó! Hirtelen mindkét kezét összekulcsolta, fellendítette és alulról minden erejét beleadva orrba vágta a hatalmas alakot, aki meglepődött. Bhays csak pislogott, nem volt hozzászokva ehhez, ember, még nem mert rá kezet emelni! Soha. Nick kárörvendően nézte, ahogy a szőke fazon csinos kis orrából ömleni kezdett a vér. Elöntötte a pólóját és még a nadrágjára is jutott, na nem mintha törődött volna vele. Párszor oldalra fordult és a padlóra köpte a szájába toluló vért és ennyi. Bármennyire is fájt neki, nem mutatta ki. - Elárulnád, mi a fene bajod van? Ismerjük egymást? - lihegte Nick? - Rámásztál a nőmre! - válaszolta a másik, olyan félelmetes és kegyetlen hanghordozással, hogy Elenát kirázta a hideg, végigsiklott a gerince mentén, mint egy éles penge. - Nekem azt mondta, nincs senkije! - Tévedett! Úgyhogy, most meghalsz zsaru! Sajnálhatod. A szádon keresztül fogom a beleidet kihúzni! Te nem tudod kivel akadtál össze! - Ahhoz nekem is lesz egy - két szavam. - Ne csináljátok! - sikoltott fel Elena - akinek végre megjött a hangja. - Te maradj ki ebből! - felelte mindkét férfi, nem túl kedvesen, egyszerre, miközben farkasszemet néztek egymással. - Gyere ki zsaru! - intett Bhays a fejével a hátsó ajtó felé, miközben leengedte a földre férfit, aki a szorítástól már akadozva lélegzett. Elena megpróbálta lefelejteni Bhays kezét Nickről. - Ne bántsd, engedd már el, meg fog fulladni! Nem csinált semmit! Légy szíves! Bhays... ő egy régi barátom, dolgoztunk pár ügyön együtt, nem akarom, hogy bántsd. Gyere, menjünk haza, kérlek, már mindenki minket néz, a biztonsági őrök is mindjárt ide érnek. Menjünk most! Különben esküszöm mindenre, ami szent, soha többé nem állok veled szóba! - Még mit nem, ezt nem fogja megúszni a haverod, tegnap megállapodtunk valamiben, ugye emlékszel? - nézett rá vicsorogva – velem nem lehet szórakozni, én nem vagyok a játszó pajtásod, és én mindig vigyázok arra, ami az enyém! Ezt jegyezd meg! Kezelésbe veszem és hidd el, utána nem fogja kívánni, ami a másé! Sőt, semmit nem fog kívánni a gyors halálon kívül. Elena tehetetlenségében sírva fakadt, ha bármi történik Nickkel az az ő hibája lesz, tudta jól. Mitől is gondolta, hogy palira vehet egy ilyen férfit, mint Bhays. Világosan látta Elena, amit eddig nem, Bhaysnak megölni egy embert annyi, mint másnak meginni egy pohár vizet. Lehet hozzá kedves volt, de most felfedte igazi énjét, Bhays egy gyilkoló gép. - Ha megteszed, gyűlölni foglak - szipogta. *** Nick Ferguson átkutatta Elena házát, de semmire nem jutott, pedig ő aztán alaposan dolgozott. Úgy érezte, egyedül kell megoldania ezt a dolgot, mert, ha segítséget kér, a lány menthetetlenül belekeveredik. Ő pedig, nem akarta, hogy letartóztassák. Szabadságot vett ki, éjjel nappal figyelte a házat, várt, Elenának előbb - utóbb haza kell jönnie. Ha még él. Eszébe jutott a lány barátnője, Sarah. A magas, szőke test, buja keblek, érzéki száj. Eljátszadozott vele éjjel, a lány nagyon készséges volt. Újra maga előtt látta a hosszú szőke fürtjeit, ahogy belemarkolt, miközben előtte térdelt és tette a dolgát. Átkozottul jól csinálta, azt meg kell adni. A kellemes emlék hatására, már el is kezdett bizseregni a teste. Jó bőr, de nem tudná szeretni. Személytelen kielégülés volt, semmi érzelem. Talán egyszer, vagy esetleg kétszer, még találkozhatnának. Elviszi vacsorázni, utána meg egy jó kis autós moziba... *** NICK MEGAKART HALNI MICHAEL MIATT, MERT NEM TUDTA ELFELEJTENI AZ ELSŐ VÉLETLENÜL SZÜLETETT CSÓKJUKAT: Nick rosszul nézett ki, nagyon rosszul. Az arcán már csak piros csíkok és szinte láthatatlan öltésnyomok látszottak. Az orvos szerint szebb lesz, mint újkorában. A belső törés volt rettenetes, a lelki. Elena alig hitt a szemének, az erős belsőtartással rendelkező nyomozó, csak árnyéka volt egykori önmagának. Elena fél méterre se ült előtte, de Nick nem látta. A munkájára gondolt. A volt munkájára. Elvágta magát. Leírták. A főnöke arcát látta maga előtt a lesajnáló tekintetét, amikor tegnap meglátogatta és közölte a felfüggesztés végleges, leszerelik, de aggodalomra semmi ok, az alakulat busás nyugdíjat folyósít neki élete végéig, a sok letöltött év után. Nyugdíjat neki! Harmincnyolc évesen! Legalább pihenhet meg elmehet pecázni, úgyis mindig erre vágyott. Hát nem? Az atyaúristenit hát nem! Neki a munkája jelentett mindent, a bűnözők elfogása a bűnügyek felgöngyölítése. Semmi máshoz nem ért. A leszereléssel az életet vették el tőle. Igen, elmehet rehabilitációra, évekig szedheti a dopamin tartalmú tablettákat és a végén visszamehet aktakukacnak. Hát azt nem! Soha! Ha innen ki engedik, egy kocsmába megy először, leissza magát a sárga földig az biztos! - Miért?- szegezte neki a kérdést Elena, kiragadva őt a gondolataiból. Nick csak a vállát húzogatta. - Bekattantam, nem csoda, annyi letöltött év után az egységnél, elég sokáig bírtam nem? Mások egy - két év után a padlóra kerülnek. - Ne beszélj mellé, mindketten tudjuk más okból tetted! Nekem ne akarj hazudni! - rázta meg a fejét indulatosan Elena. - Nagyon szeretlek és szorítok neked. Azt akarom, hogy minél előbb rendbe gyere. A régi Nicket szeretném látni! - Szorította meg a férfi, erős kezét. - Van valaki velem - köszörülte meg a torkát - szerintem beszélni szeretne veled. Elena arra gondolt, jól tették- e, hogy Michaellal együtt jöttek. Miután úgy lerohanta a szobájában Michaelt a vallomása után, Michael megkereste őt. Már nem haragudtak egymásra és Elena megbánta a kirohanását. Most már mindegy, itt van vele, és hogy bejöjjön – e, had döntsék el ők ketten. - Sarah van itt? Túl sokat beszél, azt hiszem nincs kedvem hozzá. - jelentette ki Nick egy sóhaj kíséretében, miközben végre megitta a gyümölcslevet, amit Elena töltött ki neki. - Michael van itt... - Nick arcából kifutott minden vér. - A francba, ezt nem hiszem el. Muszáj volt idehoznod? - Azt gondolja, köze van ahhoz a dologhoz... ami, veled történt. - A beképzelt mindenit!... - kiáltotta Nick. - Mesélt neked valamit?- szegezte a lánynak a kérdést. - Hááát, ha arra az ostoba csókra gondolsz, akkor igen tudok róla, de, de... - Hallgass! - üvöltötte megvadulva - ha bejön, megölöm! - Michael kint a folyosón, elég közel támaszkodott az ajtó mellett ahhoz, hogy hallja az ordítást. Föltépte az ajtót és berontott. - Kifelé! - parancsolt a lányra, aki tapodtat sem mozdult - Nem bántom, csak menj már ki. - Elena ránézett a feszülten ülő Nickre, aki elfordított fejjel és karba tett kézzel, mereven bámulta a fehér falat. *** - Kint leszek - szólt csendesen, mielőtt halkan betette maga után az ajtót. Elena idegei pattanásig feszültek, remegve hallgatózott, várta az ordítást csattanást, de semmi ilyesmi nem hallatszott. Húsz perc elteltével már nagyon gyorsan sétált, körülbelül három métert jobbra és visszafelé ugyanennyit. Nem bírta tovább. Megfogta az ajtókilincset és évtizedeknek tűnő pillanatok után óvatosan benyitott. Az eléje táruló látvány egyszerre kavarta fel és nyugtatta meg. Mindkét férfi a rácsos fejű kórházi ágyon ült, az arcuk csak centiméterekre egymástól. Nick reszketett egész testében és olyan elveszett pillantással nézte Michaelt, amilyet Elena az állatmenhely kutyáinak szemében látott utoljára. Michael pedig, csak simogatta a nyomozó arcát, a fejét, a haját, és amikor Nick behunyta a szemét, összeért az arcuk. Nem kellett túl sok képzelő erő ahhoz, mit fognak csinálni először, ha Nicket kiengedik. *** - Figyelj, ha annyira szeretnéd, akkor segítek berendezni. Nagyon klasz kis lakás lehet. - válaszolta Michael, a telefonba a beszélgető partnerének. - Hát nem is tudom, ismersz milyen régi módi az ízlésem, de, ha annyira akarod, ma elkezdhetjük, azt a hálószobát. - Folytatta még mindig mosolyogva, amitől Nick nagyon, nagyon ideges lett. Hálószobát? Na persze, még mit nem! Olyannyira, hogy abbahagyta az evést és feszülten figyelt karba öltött kézzel. A többiek abbahagyták a beszélgetést, ők is figyelni kezdtek, vajon ebből mi fog kisülni? Persze Michael semmit nem vett észre, ártatlanul csevegett tovább. - Rendben, nem bánom, akkor indulok is, húsz perc múlva találkozunk, ha odaérek, megcsörgetlek. - fejezte be a beszélgetést, és már indult is volna a találkozóra. Már majdnem az ajtóhoz ért, amikor Nick felállt, és a többiekkel nem törődve, a tenyerével óriásit csapott az asztalra. Mindenki megállt az evéssel, Bhaysnak meg majdnem a torkán akadt a falat. Michael megállt és hátrafordult. - Az anyád úristenit, mégis mit gondolsz, hová mész?! - kiáltott Nick dühtől remegve, magából teljesen kivetkőzve Michaelre. Elena ijedten kapta a szája elé a kezét. Michael hitetlenkedve nézett, és nem mozdult, szája enyhén kinyílt a csodálkozástól. - Én, én, csak egy barátommal találkozom... ,csak... segítek neki – nyögte zavarodottan és teljesen elvörösödve. - Csakhogy azt én, nem engedem meg! - ordította féltékenyen Nick, miközben elindult Michael felé. - Megértetted! Itthon maradsz! Most azonnal írsz egy üzenetet a barátodnak és lemondod a kis találkozótokat, és azt is írd meg, hogy elutazol, úgy egy évre, és a jövőben sem tudsz vele találkozni. - kiabált még mindig közvetlen közelről, miközben megragadta Michael vállát, és elkezdte rázni, aki a meglepetéstől meg sem tudott szólalni, csak nagyokat pislogott. A többiek nem hittek a szemüknek és a fülöknek, zavartalanul és tátott szájjal bámulták a jelenetet. - Amíg velem vagy, nem fogsz mindenféle férfiakkal találkozgatni, azt felejtsd el! - folytatta Nick, majd kicsavarta Michael kezéből a telefont és megnézte a telefonkönyvét, miközben hadakoztak, Michael vissza akarta szerezni. Nick a másik karjával Michael felé csapott, és gyorsan elfordult, úgy nyomogatta a telefon billentyűzetét szélsebesen. - Jól gondoltam, tele van a kis fiúkáid telefonszámával, adok rá tíz percet, hogy kitöröld az összesét, és elküld az üzenetet, ha nem, akkor én fogom megértetted?! - nyújtotta vissza mérgesen a kis szerkentyűt a tulajdonosának, miközben három hatalmas lépéssel átvágott az ebédlőn és a nagy üveges ajtón keresztül kilépett a teraszra, hogy rágyújthasson, de előtte visszafordult. - Ja, és nem akarlak még egyszer az életben, meglátni ilyen múzeumba illő hacukában. Úgy nézel ki, mint egy balettos a hattyúk tavában. Nem mondták még? Vegyél fel rendes ruhát, és ne mutogasd magad a fél városnak. - Üvöltötte Nick még mindig felindultan, mielőtt nagyot csattanva becsapta maga mögött az erkélyajtót. Michael a hasánál fogva összerándult, egész testén végig vágott a hitetlenkedés hulláma, akár, ha gyomron öklözték volna és utána a nyakába zúdítottak mondjuk, úgy három vödör jeges vizet. Ha eddig, a társaság tagjai csak felületes testi kapcsolatnak gondolta a viszonyukat, azok most rádöbbentek mekkorát tévedtek. A most lezajlott jelenet egyértelműen elárulta, a mély érzelmeket, amik a felszín alatt húzódtak. Hiába, a szerelem nem válogat! Gyönyörűséges és feneketlen csapdát állít bárkinek, ők pedig beleestek mélyen. A lelkük már elkezdte az összeolvadást, hogy szorosan egymáshoz érve, összefonódjanak, akár a dns - molekula két spirálja. Bhaysnak leesett az álla. Micsoda egy kemény pasas ez a zsaru! Michaelnek pont erre van szüksége, egy erős, regulázó kézre még a végén megkedveli, egyre szimpatikusabb ez a Nick! Michael durcásan belevetette magát a sarokban lévő forgófotelek egyikébe és dühösen piruló arccal, csak ennyit mondott - Micsoda egy nagy bunkó!- és a többiek nagy megrökönyödésére, nem elég, hogy szót fogadott és nem ment sehova, de megfogta a telefonját és törölni kezdte azt a bizonyos névsort! Ugye tetszett? Aki az egész sztorira kíváncsi megveheti az Adamo books-nál e könyvben.A linkeknél ott van a címük.

Kategória: Egyéb | Megtekintések száma: 397 | Hozzáadta: Lea

Összes hozzászólás: 1
Hozzászólások megjelenítésének sorrendje: Alapbeállítás szerint Új hozzászólások elől Régi hozzászólások elől 1 Secret5359   (2012-01-19 4:23 PM) 0 Ez a kedvencem tőled.Imááádoom Ajánlom mindenkinek!!!