Zach szíve összefacsarodott.Sajnos szép számmal voltak ehhez hasonló emberi alakok a városban és mit is tehetne értük, éppen elég megvívnia a saját harcát nem, hogy még az emberi posvánnyal is ő törődjön.

Továbbment határozott, harcoshoz méltó léptekkel.Érezte, hogy valaki van a háta mögött.A fegyvere csöve a mellkasáig se érő, vékony, rongyos ruhájú alakra meredt.Szegénynek elnyíltak az ajkai, elkerekedtek a szemei, halálra rémült.

-A fenébe kis ember, azt akarod, hogy lepuffantsalak? Éhes vagy igaz -e?-a kis koldus lehajtotta a fejét, az arca piroslott a szégyentől, de igent bólintott.

Zachary átkozta magát, amiért nem adott neki már az előbb némi pénzt.Igen így van az ember, ha csak saját magával törődik.

...

-Zachary úr, ugye nem gondolja komolyan, hogy ezt a maszatos gyereket az én szoknyám alá  teszi?Bűzlik hiszen és.. - a szakácsnőbe Zack belefojtotta a szót