Azon az éjjelen valahogy senki nem tetszett, de nem is volt olyan pasi, aki az olyanokra hajtott volna, mint én.

Éppen egy szál cigit ütögettem ki a dobozból-az utolsó szálamat- amikor a semmiből mellettem termett egy pasi. Idősebb, harminc és negyven között bármennyi lehetett, nem tudtam megsaccolni a korát.

- Mi van cicamica, sétálunk, sétálunk?

- Hát, hogyha nincs egy limuzinod, ami hazavisz akkor igen- böktem ki vagányul.

- Szereted a flancot ugye kicsikém?- kérdezte miközben gúnynak szikráját sem találtam a hideg kék szemében. Magas volt, nagyon magas, az orrom a mellkasa közepéig ért csupán. A finom illata felkúszott az agyamba, drága parfümöt lebegtetve a szemem előtt. Hosszú szőrme kabát volt rajta, a haja fekete, hullámos egyszerűen úgy nézett ki, mint egy amerikai film milliárdos alvilági figurája. El sem hittem, hogy ott van és velem beszélget!