Vágyok utána, mint egy szomjas nomád a vízre, a kietlen pusztában. Szörnyű tudom, de akkor is. A bőre selymessége, a bájos arca, az illata, a kék szeme, ami olyan kifejező akár egy nyitott könyv, feledhetetlen.

- Bolond vagy!- kiáltom ezerszer is saját magamnak, de még a visszhang is rajtam röhög az üres lakásban.

Elolvasom